Magányosan kering a Föld nevű bolygó a sötét végtelen űrben. Egyetlen van belőle, egyszeri és megismételhetetlen. Hátán hordja milliónyi lakóját; embereket, állatokat, növényeket, egyszerűbb és bonyolultabb teremtményeket. Mind-mind teszi a dolgát, ahogyan az eleve elrendeltetett, miközben csak az ember gondolja mind közül, hogy ő áll az összes élőlény felett...

Drón ereszkedik lassan az erdő fölé, a zöldet pásztázza. Megkülönbözteti a fenyőt a lombhullatótól, fiatal erdőt az időstől, beteget az egészségestől, hőkamerájával látja a vadakat. Pontosan meg tudja mondani, hogy hol éjszakáznak a szarvasok, hol járnak a vaddisznók, jó volt-e a tavalyi makktermés és mekkora az idei szaporulat...

Ember és erdő. Csodálatra méltó lények, jelenlegi ismereteink szerint pótolhatatlanok. Az erdő kezdetektől fogva kíséri a Homo sapienst, segítségével óceánokon keltünk át, háborúkat nyertünk meg, teleket vészeltünk át, falvakat városokat építettünk. Társunk bölcsőtől sírig. Az ember átkozottul okos lény, jól tudja, hogy mennyire fontosak az erdők. De akkor miért haldokolnak? Miért vannak a 24. órában? Az erdő nem élet-halál kérdése. Annál sokkal fontosabb.

Zelei Anna a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett agrármérnökként és kertészmérnökként. Családi vállalkozásban tevékenykedik, sokat utazik, jelenleg férjével Hamburgban él.

Környezetvédelemmel, természetfotózással és írással foglalkozik. Hobbija az olvasás, ezen belül is a skandináv irodalom.

https://annazelei.hu/